A Bach-virágterápia helye és szerepe a gyógyításban

Dr. Edward Bach angol sebész, bakteriológus és homeopata orvos munkássága alapozta meg azt a gyógyítási módszert, amely napjainkban reneszánszát éli hazánkban is. Homeopátiás szakember lévén ismerte a módját annak, hogyan lehet az egyes anyagokból kinyerni azok „eszenciáit”, vagyis hígítással („potenciálással”) elérni, hogy fizikai hatóanyag nélküli állapotukban, már tisztán csak a bennük rejlő energia, vagy rezgések útján fejtsék ki hatásukat. Ennek a technikának egy általa módosított változatával készülnek mind a mai napig a Bach-terápiás cseppek is, melyek azonban – szemben a homeopátia több ezer szerével – mindössze 38 féle növény eszenciáit tartalmazzák.

Minden egyes növényhez tartozik egy leírás, amely megmutatja, hogy a belőle kinyert eszencia milyen lelkiállapot esetén szolgálhat hasznos gyógyírként. Ezeket a szakember az ügyféllel folytatott beszélgetésből diagnosztizálja, és ezután összeállítja az adott élethelyzetben a konkrét lelkiállapothoz, problémához illő keveréket, amely segíthet, hogy az egyén képessé váljon a gyógyulásra. A tapasztalatok alapján a Bach-virágterápia elsősorban lelki eredetű problémák esetén hatásos, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy időnként akár egyedüli gyógyírként is képes fizikai szintű betegségek orvoslására. Ez a gyógymód egyike a működő, ám mégis „szelíd” módszereknek, amellyel hatékonyan támogathatjuk a testi-lelki egyensúly elérésére tett próbálkozásokat éppúgy, akárcsak az önismereti folyamatokat.